Az iskola

Az NHL épülete hatalmas. Már majdnemhogy orbitális.
Térkép nélkül buta kísérleti patkánynak érzem magam a labirintusban.
Tele minden üveggel és V alakzatokkal, az egész lényegében egy múzeum, egy pláza és egy hotel keveréke, ahol mindig sürögnek, forognak az emberek.
Ezt már csak azért is tudom, mert sikeresen fel tudtam venni egy filmes, fotós órát, ami nagyon produktívnak ígérkezik. Első feladatként az épületet kellett fotózni, majd az embereket benne, így aztán bővebb képet kaptam az egyetem térfogatát illetően. Ez az óra amúgy tényleg jó, technikai dolgokat tanulgatunk, minden hétre kell csinálni valamit. Most egyenlőre még csak fotózni, de így is meglesznek a keményebb projektek. Amint vállalható lesz, közzéteszem az oldalamat is, ahova fel kell töltögetni a feladatokat.
Már most többet tudok a fényképezőgépemről, mint amit eddig tudtam róla, szégyenszemre.
A tanárképzéses órák, amik eddig voltak, nagyon tetszetősek, az egyiken az aktív tanulásról lesz szó, a másikon pedig a multikulturalitásról a társadalmon belül. Az utóbbi órán már nyilatkozni is kellett arról, hogy nekünk például mik azok a dolgok, amik furcsák a holland kultúrában. Aztán ezeknek beszéltünk az eredetéről is, például, hogy a vasárnapi boltstop az a jelentős protestáns múltból eredezik és, hogy a hollandok tényleg nyitott és toleráns népek, ám a saját berkeiken belül nekik is megvannak a klikkjeik, a csoportjaik és az elkülönülés még mindig érezhető (akár vallási, akár nemzetiségi szinten).
És végre megvolt az első holland nyelvóra is, azóta már a számokat tanulgatom, meg az alapvető bemutatkozási formulákat. Nagyon élvezetes. Ajánlom mindenki figyelmébe, hogy írja be a google translate-be azt, hogy 88 és hallgassa meg hollandul! Aztán álmodjatok szépeket!

Ha Hollandia, akkor...

Ebben a bejegyzésben megpróbálom összegyűjteni azt, ami eddig kiderült számomra a hollandokról. Watch out!
Nyelv:
Harácsolás, harácsolás hátán, de legalább az angol szavakat meg lehet érteni, úgyhogy nem tűnik annyira vészesnek. Elvileg fogok hollandul tanulni és még tetszik is, úgyhogy já-já.
Itt mellesleg tényleg mindenki beszél angolul, úgyhogy nem kell aggódnia senkinek.

Emberek:
Kedvesek, valóban, a boltban tényleg maguk elé engednek, ha látják, hogy kevés cuccot vennél. Bicikli nélkül itt szerintem nem él senki, hozzájuk van nőve, még az idősek is felpattannak rá. Ámbár gyakori a lopás, állítólag pont a hollandok nyúlják le a cangákat, aztán eladják megint...
Az élet kb. reggel 9 körül kezdődik (néhány bolt lazán kinyit 10kor), a városban általában koradélután van a legnagyobb nyüzsgés, nameg este 10 után hajnalig, hiszen ez egy diákváros, hétfőtől vasárnapig megy a parti.

Időjárás:
Változékony és kiszámíthatatlan. Ami állandó, az a szél. Így aztán percenként változik, hogy felhős, borús, esős vagy épp napsütéses-e az idő. Nem lehet jól felöltözni. Nekem legalábbis még nem sikerült. Sokat esik, ettől ilyen szép zöld itt a fű.

Étkezés:
Náluk az ebéd ugyanolyan hideg, mint a reggeli. Pár szendvics, gyümölcs, zöldség és kész. A vacsora a meleg fogás, amit általában 6-7 körül költenek el. Nem nagyon főznek, a boltban egész sor előre elkészített becsomagolt étel várja a munkából hazafelé tartó dutchokat, akik hazaérve szépen berakják a mikrósütőbe és elkészítik az estebédet. Mikrósütő, igen, jelenlegi lakhelyemen is ilyen van, sütőként is funkcionáló mikró, bár hatékonyságában komoly kételyeim vannak, de majd meglátjuk...
Rengeteg krumplit és salátát esznek, valamiért halat nem nagyon. A két holland lakótársammal az a 'szabály', hogy minden este más 'főz' vacsit, így első este előre csomagolt pitát, előre csomagolt gyros husit és salátát vacsoráztunk, ami finom is volt, ám megdöbbenve konstatáltam, hogy a maradék ételt a kukába száműzték...volna, ha én közbe nem lépek, hogy hohó, ácsi, ételt nem dobunk ki, ezt még meg lehet enni holnap. Rám hagyták, bár úgy érzékeltem, hogy rámaggatták a konyhamalac bélyeget...pedig hát! Aztán elmondtam nekik, hogy idehaza az a szokás, hogy egy család nem csak egy napra főz, hanem többre, nagy kondérral, amíg el nem fogy. Náluk viszont egy napig tart minden étel, aztán megy a kukába... Jóléti állam, aha...

Boltok, árak:
Hiába, még mindig azt nézem, van-e valami 1 euro alatt, és meg kell mondjam, azért nem sok minden. Itt is vannak olcsóbb boltok, de például a krumpli nem olcsó, pedig azt eszik nap mint nap, a húsok sem, még a sajtok sem annyira. Úgyhogy egyenlőre még nem megy a dőzsi. Szomorúan tapasztaltam, hogy otthoni ízekre alig lehet itt akadni. A paprikás krumplihoz, se olyan virslit, se olyan kolbászt nem találtam, mint az édes szülőföldemen. A húsok teljesen mások, az imádott tepertőről nem is beszélve.
Ámdebár jó hír, hogy itt is vannak second hand boltok, találtam egy olyat is, ami még nekem is olcsó, hát a hollandoknak meg akkor filléres. Ruhák, bútorok, mindenféle kütyük és nippek, könyvek és játékok, olcsón! A kedvenc helyem természetesen eddig.

Oktatás:
Amit eddig tudok: náluk a gimnázium háromféle lehet, az alap az 4 éves, a közép 5, és a legmagasabb, ami a legtartalmasabb is egyben, az 6 éves. Az általános iskola végén mindenkivel megíratnak egy tesztet, ami felméri nemcsak a tudásukat, de érdeklődésüket is, ez alapján kapnak egy ajánlatot, hogy a három közül, melyikben folytassák tovább a tanulmányaikat. Ekkor már elkezdődik a szakosodás is. Az oktatásért fizetni kell, ám itt az állam előbb felméri a diák szociális helyzetét és ahhoz mérten szabja meg a költségtérítés mértékét és folyamatát. Mindenkinek lehetősége van diákmunkát vállalni, így például a legtöbb bevásárlóközpontban, szupermarketben 16 és idősebb diákok dolgoznak. Egyenlőre ennyit tudok, ahogy megértettem, itt jó kezekben vannak a diákok, nem kell a visszafizetés miatt sem aggódniuk és a munkaerőpiaci viszonyok sem tűnnek annyira rossznak.
Mozgóképkultúra és médiaismeret tárgy nincs nekik középiskolában. Ehhez hasonló tárgyuk van, de az választható a szakosodástól függően.

Kultúra:
Ehhez még biztosan fogok írni, mert lesz ilyen tantárgyam, hogy Dutch language and culture, de addigis amit megtudtam: a hollandok önmagukat kereskedő népségnek tartják, akik innen-onnan szedték össze a kultúrájukat. Nagyon erős nemzeti identitást én sem éreztem eddig rajtuk.
Amiről inkább kérdeztem őket az a filmkultúrájuk volt. Ehhez sajnos alig tudtak valamit mondani, nagy nehezen összeszedtek 4 filmet, és mondták, hogy a holland filmek általában két témáról szólnak, az egyik a háború (mármint, hogy a holland civilek hogyan élték meg), a másik a meztelenség.
Hazaérve rákutattam a témára az imdb-n, és azért voltak másfajták is természetesen, de abban igazuk volt, hogy a legtöbben itt Amerikát majmolják, a filmekben is, meg, hogy sokan mennek ki. Nézzük csak Paul Verhoeven példáját...
Abban viszont egyetértettek, hogy  reklámokban nagyon jók, kifejezetten kreatívak, díjnyertesek és, hogy ez nagyon pezseg itt náluk. Mellesleg erről kb. 4-5 embert kérdeztem még meg, úgyhogy nem kell ezt tutira venni. Ám amiatt kicsit szomorú vagyok, hogy eddig senki olyat nem találtam itt, akivel filmekről lehetne beszélgetni. a hollandok is többnyire amerikai szuperprodukciókat néznek, semmi európait vagy 'művészt', nade hátha akad majd egy filmmoly holland itt is. :)

Introduciton week

Nos, eme sorokat már egy hét távlatából írom, úgyhogy excuse me, ha nem megyek bele részletekbe. :)
Lássuk csak...egy héten át minden este volt valami buli, mindig más helyen. A közös mindegyikben az volt, hogy irtó hangos volt a zene, így az ismerkedés csak erőteljes ordítozásokkal valósulhatott meg avagy a nemzetközi nyelven, a tánc nyelvén. Az első este volt a legjobb, a koreai srácok olyan bréket lenyomtak, hogy csak néztünk, körbeálltuk őket, nagy húúú-zás ment és mindenki bedobta magát, jó volt a hangulat.
Erasmusos csapatunk minimum 60 főből áll, pontos számot nem tudok, rengeteg ázsiai, kb. egy tucat spanyol és olasz vegyesen, kb. hat francia, egy-két litván, két svéd lány, egy fura finn gyerek (feketében, mindig egyedül, szociális érdeklődés a minimumon) és vagyunk mi 4-5-en magyarok. Meg még biztos vannak más nációk is, gondolhatjátok, hogy nem csevegtem mindenkivel.
Első körben az ázsiaiakkal haverkodtunk össze, nagyon barátságosak és érdeklődőek, sokat kérdeznek Magyarországról meg magyar szavakat kell nekik tanítani. Néhányuk angol kiejtése eléggé nehezen érthető, de miután meghallottam, hogy hányféleképpen ejtik a magánhangzókat (mindegyikhez van négyféle), megértettem, hogy számukra a mássalhangzók kiejtése sokkalta bonyolultabb.
A spanyolokkal, franciákkal nem beszéltem ezidáig sem, ők többnyire a saját kis brancsukkal közlekednek, de hátha majd egyenként nyakon lehet csípni őket is.
Szóval az introduction week alatt voltunk csónakos városnézésen, ami nagyon jó volt, meg biciklis városnézésen is, meg elvittek minket egy Pancakeship nevű helyre, ami egy lecövekelt hajón van, és akkor palacsintát adnak mint egy megtermettebb pizza. Huh, a felét alig bírtuk megenni. voltunk kareoke-zni is, I'm a barbie girl...
A sör itt mindegyik pub-ban csak 3 decis és annyira nem is igen 'ütősek', az árak viszont annál inkább, még szerencse, hogy ingyen hozták nekünk tálcán! :)
Nos, ennyit erről, ennyi jut most eszembe, a többi mindenségről a következő blogban, hogy mit is tudtam meg eddig a hollandokról.
 

Magyar, lengyel - két jó barát, együtt issza sörét, borát

S a közmondás igaz!
Itt tartózkodásom első napjait bearanyozta, hogy a lengyel Kasia és helybéli holland barátja, Dolf látott minket (engem és Apát) vendégül. Kasia is ismerte ezt a mondást, nagy örömmel elevenítettük fel.
Megérkezésünk után egyből tettünk egy kis sétát Kasia vezetésével a városban, Apa fotózott, én meg addig az angoltudásomat palléroztam, amennyire tudtam. Este finom holland étellel lakattak bennünket jól, mi pedig az otthoni kis pálinkával kínáltuk meg őket.
Másnap Kasia velünk jött és segített szobát keríteni, ami végül össze is jött. Nagyon hálás is vagyok mindezért, nélkülük valószínűleg sehol nem lennék még most sem. Most pedig már van szobám, matracom, székem, asztalom, lámpám is, sőt még egy biciklit is kölcsönadtak, úgyhogy imáimba foglalom nevüket!
A kedd este nagyon jó volt, egyfajta kulturális infocserét hajtottunk végre, finom sörökkel és pálinkával karöltve. Kiderült, hogy itt az élet kifejezetten remek, a szociális hálójuk biztos és megbízható. Az élet itt sokkal nyugisabb, így a kelés is 8 körülre tehető, az élet kb. 10 körül kezdődik a városban és egészen délután 4-5-ig pörög, majd megint nyugi. Bár állítólag az isi alatt ez másképp lesz, mindenesetre nekem való kis kellemes városka ez.
Az időjárás szavakkal nem kifejezhető. Esik, fúj, süt, egyszerre. Váltakozó periódusok vannak, de 1 perc alatt bármi megtörténhet. Nagyon tetszik az itteni szél, legalábbis még most, mert olyan, mintha lágy levegővel, mondhatni bársonyosan simogatja a bőrömet, még, ha cangával száguldok is.
Ja igen, biciklije mindenkinek van 3tól 90 éves korig. És mindenki használja is. Aki gyalogos az vagy csak leugrott a boltba vagy turista (túlzás, túlzás, de értitek).

Az utazás

Never ever Volánbusz!
Sejteni lehetett, hogy egy 20 órás buszos utazás fél Európán át nem lesz gyaloggalopp. De így, túlélvén az egészet már elmondhatom, hogy ez tényleg csak a nagyon bevállalósaknak való.
A busz maga nem volt különb egy sima helyközi busznál, az ülésekről már az első percben megállapítottam, hogy nyomorúságos szenvedést kell bennük elszenvednem. Elvileg volt egy Wc a buszban, ám azt használni nem lehetett. Egyéb más szolgáltatás nuku. (Már utaztam Orangeways-szel, ami ehhez képest, a maga 5 órás útja során felért egy mennyországgal, hozták kérésre az ingyen kávét, teát, nézhettem filmet vagy rádiót hallgathattam a saját kis fülhallgatómon, amit original adtak a kezembe, használható Wc, kisebb szükségletekhez.)
Két darab magyar sofőrünktől hiába vártuk az elindulás után a mikrofonos beköszöntőt vagy bármi ilyesmi mást. Később kiderült, hogy idegennyelvtudásuk legfeljebb egy alapszintű nyelvvizsgán menne át. Egyik kedvenc mondatom, melyet Bécsben ejtettek el, így szólt: "Disz busz iz not London, Iz Rotterdam.". Bécsben sokan felszálltak az addig foghíjas buszra, ami nekünk még helyjeggyel működött, onnantól kezdve viszont, aki kapja, marja helyfoglalás volt. Elvileg mindez úgy volt megszervezve, hogy kb. annyi jegyet adjanak el, amennyien fel is férnek...Természetesen ez sem volt senki számára világos, a kérdésre, miszerint hova lehet ülni, ha az egyetlen sofőr mögötti szabad helyre nem, a válasz egy 'mennyél hátra' (lendítő kézmozdulattal körítve) volt. Külön kérésre elindították a Johnny English című opuszt, mely legalább enyhítette bosszankodós hangulatunkat, de eme kiváltságban is csupán egyszer részesülhettünk a majd' egy napos utazás során. Enni, inni, Wc-zni és cigizni elég gyakran megálltunk, így az alvás még bonyolultabb folyamattá vált.
Az első 10 óra, délutántól éjszakáig és maga az éjszaka iszonyú volt, aludni lehetetlenség, helyezkedni szintén. A napfelkelte Németországban már bíztatóbb volt, mert előrevetítette mihamarabbi megérkezésünket Arnhembe.
Finally in Arnhem, átbattyogás a vasútállomásra, ahol jegyautomaták tátongatták mechanikus szájaikat, de csak fémpénzt voltak hajlandóak bevenni. Így irány lifttel két szinten lejjebb, készpénzzel venni jegyet, ami itt nem különösebben divat, hiszen a legtöbb ember Ov chipkarttal utazik az országon belül, amit csak le kell húzni.
A vonatút szóra sem érdemes, a kilátás remek volt, zöld, birkák, tehenek, csatorna, víz, házak, zöld, zöld, zöld. S végül Leeuwardenben már Kasia várt minket az állomáson.
Utazás the end.