S a közmondás igaz!
Itt tartózkodásom első napjait bearanyozta, hogy a lengyel Kasia és helybéli holland barátja, Dolf látott minket (engem és Apát) vendégül. Kasia is ismerte ezt a mondást, nagy örömmel elevenítettük fel.
Megérkezésünk után egyből tettünk egy kis sétát Kasia vezetésével a városban, Apa fotózott, én meg addig az angoltudásomat palléroztam, amennyire tudtam. Este finom holland étellel lakattak bennünket jól, mi pedig az otthoni kis pálinkával kínáltuk meg őket.
Másnap Kasia velünk jött és segített szobát keríteni, ami végül össze is jött. Nagyon hálás is vagyok mindezért, nélkülük valószínűleg sehol nem lennék még most sem. Most pedig már van szobám, matracom, székem, asztalom, lámpám is, sőt még egy biciklit is kölcsönadtak, úgyhogy imáimba foglalom nevüket!
A kedd este nagyon jó volt, egyfajta kulturális infocserét hajtottunk végre, finom sörökkel és pálinkával karöltve. Kiderült, hogy itt az élet kifejezetten remek, a szociális hálójuk biztos és megbízható. Az élet itt sokkal nyugisabb, így a kelés is 8 körülre tehető, az élet kb. 10 körül kezdődik a városban és egészen délután 4-5-ig pörög, majd megint nyugi. Bár állítólag az isi alatt ez másképp lesz, mindenesetre nekem való kis kellemes városka ez.
Az időjárás szavakkal nem kifejezhető. Esik, fúj, süt, egyszerre. Váltakozó periódusok vannak, de 1 perc alatt bármi megtörténhet. Nagyon tetszik az itteni szél, legalábbis még most, mert olyan, mintha lágy levegővel, mondhatni bársonyosan simogatja a bőrömet, még, ha cangával száguldok is.
Ja igen, biciklije mindenkinek van 3tól 90 éves korig. És mindenki használja is. Aki gyalogos az vagy csak leugrott a boltba vagy turista (túlzás, túlzás, de értitek).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése